2014. július 15.

DJ-borász



Régen vártam ezt a négy napot. Vártam az ünnepet, mert alapjában én olyan ünneplős nőszemély vagyok. Vártam az eleganciát, mert elegáns is szeretek ám lenni, ami nehezen értelmezhető a szekrény előtt ácsorgó picit hisztigyanús toporgásaimat ismerve, aminek mindig a jól bevált farmer kinyúlt, buggyos blúzzal lesz a vége. Vártam a jó ízeket, mert azokat egyszerűen csak szeretem, és vártam a jazzt, mert az ünnephez, az eleganciához és a jó ízekhez az dukál. Évek óta nincs mit várnom.
Természetesen Egerben van Bikavér Ünnep. Így hívják azóta, hogy apuci megálmodta, megszervezte, leszabályozta és működtette. Ehhez persze az is kellett, hogy ő legyen a hegy bírája.  Most nem bíró. Most „csak” szépen, fegyelmezetten kivitt a Népkertbe, pardon, Érsekkertbe egy 2006-os bikavért, stílusosan a Hegybíró borát, ami mellesleg nemrég kapott szépen csillogó aranyos plecsnit Bordeaux-ban, a franciáktól. De vihette a Nyáridő rozét és a Csillagot is, hogy legyen választék, mert a bikavér mellé állítólag kell más is. Ahogy a tér helyett kellett a kert, a jazz helyett Kerekes, az elegancia helyett traktorverseny, gumicukor, görbe bögre, csavart fagyi, rétes és kürtős kalács. Fűben, salakon és sárban hömpölygő tömeg ehetett és ihatott kedvére, hallgathatta a békák kórusát és a trendi borász DJ (vagy hogy is hívják az ilyet) lemezeit, mindezt akár pirkadatig, akkor érzi ám igazán a magyar az ízeket.
Volt forgalom, voltak jó étel és bor párok, mi is ott voltunk. De már nem várom ezt a négy napot. Ez nem a bikavér ünnepe.
Édes, drága Hegybíró Úr! Nem lenne itt az ideje visszacsoszogni a szépen felújított térre? Persze csak az ételekkel és bikavérekkel. A zene majd odatalál, a kertben pedig ott hagyhatnánk a békáknak a többit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése