Minden megjelenés a bor mögött vagy mellett,
célzott. Cél a bemutatkozás, cél a megerősítés, cél a státusz megszerzése vagy
megtartása. És természetesen cél az eladás is. Naná. Borkészítésből jól élni ma
Magyarországon szinte lehetetlen küldetés. Mánia szaga van. Nem az elvekkel és
értékekkel erkölcsi határokon egyensúlyozó nagybani szinten. Ott nem. Hanem a
kistermelők és középtermelők lépcsőin, ahol a jobb éveket lerombolják a
rosszak, ahol a készletek nem halmozhatóak, ahol a pár palackos rendelés is
számít, ahol úgy figyelik az ember arcát kóstolás közben, mintha nem a borukat,
hanem az életüket ízlelgetném. Méltatlan. Közben viszont a minőség első rendű
kérdés, hiszen üzletpolitikai vállalás kapcsolódik össze hittel,
értékmentéssel.
Nem cincálom
jobban a dolgot, nem értek hozzá. Outsiderként firkálok gondolatokkal kevert
érzéseket, kívülállóként vagyok elkötelezett, fanatikus borrajongó, szőlőfaló
és Eged-imádó. Ez több rólam és tőlem, mint a véleményem. :)
Fura jószág a bor. Alkoholtól függetlenül
érzelmeket generál. Az érzelmek pedig összekötik a kóstolást és az eladást, a
palackot és a reklámot, a munkát és a családot, a sikert és a kudarcot. És ez
így van jól.
Mától anyuci és apuci Szegeden állnak a 81-es pult
mögött. Aki arra jár és megteheti, menjen kóstolni!
Okos-boros telefonosoknak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése